Rólunk
Baráti körünk aktív, ma is különböző katonai szervezeteknél szolgáló tisztek, tiszthelyettesek, zászlósok, közalkalmazottak, valamint korabeli hadrendi megnevezése alapján az MN 7015, MH 32 Budapest Őr és Díszezred kötelékében szolgált nyugállományú katonák, polgári alkalmazottak és sorkatonák baráti közössége, amely közel két évtizedes önálló működés után 2011. végén csatlakozott az MH Budapesti Nyugállományúak Klubjához.
Fő feladatként határoztuk meg a klub szervezeti életébe történő beilleszkedést. A baráti kör vezetősége munkamódszereinek alakítását a klubtanácshoz, a programlehetőségek szélesítését a központi rendezvények érdekében történő mozgósítással, tájékoztatókkal. A baráti kör vezetősége részt vett a klubtanácsüléseken, valamint a három munkabizottság ülésein. Az ott kapott információk alapján folyamatosan tájékoztattuk tagságunkat a nyugállományúakat érintő és rájuk vonatkozó törvényi változásokról, HM rendeletekről.
Csatlakozásunkat követően nagyobb létszámmal és gyakrabban vettünk részt a honvédelem ügyét érintő - regionális -, de országos méretű katonai rendezvényeken, eseményeken a klubon keresztül pedig közelebb kerültünk a bennünket is érintő törvények, határozatok, felhívások megismeréséhez.
Harminckettesek Baráti Köre Alapszabály (1997-09-01).pdf (17710956)
Mindennapi emberségünk
Sok ember számára felemelő életcél, mások számára elcsépelt fogalom vagy kifejezés: a szeretet. Sokat gondolkodtam azon, vajon tényleg tudja-e mindenki, aki használja ezt a szót, hogy mit is fejez ki. Az emberek nagy része a szeretetre úgy gondol, mint egy pozitív érzést kifejező élethelyzetre. Szerethetjük a gyermekeinket, a szüleinket, a társunkat, néhány kollégát, barátot, de azért jól megválogatjuk, hogy kit szeretünk. Másokkal pedig, akikkel nincsenek közös programjaink, közömbösen viselkedünk. Nem érzünk irántuk sem ellenszenvet, sem gyűlöletet, de a szívünk zárva van. Ha azonban olyan emberrel találkozunk, akit szeretünk, megnyílik a szívünk az irányába és mindent, ami onnan érkezik, szívesen fogadunk és szívesen viszonozzuk is azt, amit kapunk.
Néhány évvel ezelőtt ez a két szó karácsony vagy a szeretet ünnepe mindenkinek ugyanazt jelentette, három nap, amit a családunkkal töltünk. Mára sajnos ez a két szó teljesen elkülönült egymástól, olyan mintha egymás teljes ellentétei lennének. A karácsony, ahogy én látom és tapasztalom, a pénzről, a kirakatról, a túllicitálásról szól, amikor a szeretetről kellene. A szeretet ünnepe nekem a sütést, főzést, iszogatást jelenti, és mire eljön a szenteste, igazi meleg, meghitt hangulat költözik a lakásba, a friss fenyő illata pedig átjárja az otthon melegét. Nem aggatom tele a lakást mindenféle vacakkal, de apró szépségekről gondoskodom. Nekem a kevesebb mindig több.
Bármelyik évben megkérdeztem a környezetemben élőket, hogy mit kapott karácsonyra, mindenki tárgyakat sorolt. Senki sem mondta azt, hogy törődést és sok-sok szeretetet kaptam. Nem a tárgyak fejezik ki, hogy mennyire vagyunk fontosak másoknak, pénzért nem lehet nyugalmat, egészséget és főleg szeretet vásárolni. Igazi karácsonyi hangulat akkor lesz körülöttünk, ha megváltoztatjuk az ünnephez való hozzáállásunkat és kinyitjuk a szeretet ajtaját a szívünkben.
Hallom és olvasom napjainkban nő a magányosok száma. Mai világunk sajnos kedvez a magánynak. Ahogyan ma elmegyünk egymás mellett. Amilyen közömbösen tudjuk néha nézni mások vergődését, amilyen irigykedve romboljuk le mások teljesítményét, ahogyan megkérdőjelezzük egymás tisztességét, ahogyan lassan leszokunk az önzetlenségről, az áldozatvállalásról, amilyen üresen tudunk élni, nem csoda, ha magányos rengeteg ember. Pedig sok megoldás létezik. Első és legfontosabb: adjunk le egy keveset a közönyünkből, hiszen minden embernek egy megértő, őt elfogadó másik ember az igazi gyógyszere. Éppen akkor van szükségünk egy másik emberre, amikor rosszul megy a sorunk, amikor kétségbe vagyunk esve, amikor lehangoltak vagyunk, amikor bekerít bennünket az élet. Ha él, létezik egy ember, aki ránk figyel, már nem vagyunk egyedül.
Remélem nem csak az ünnepek előtti, és az azt követő napokban érezték a gondoskodást azok az alacsony nyugdíjjal, magányosan, szerény körülmények között élő, megözvegyült katonafeleségek és nyugdíjas katonák, akikhez a Budapest Helyőrség Szociális Alapítvány nevében becsengettünk. A szíveslátást szíves fogadtatás, panasz és könny fogadta. Persze öröm is, hiszen rájuk nyitottuk az ajtót és meghallgattuk őket. Nem maguk tehetnek arról, hogy ilyen körülmények közé kerültek. Távol, egymásról mit sem tudva, magányosan élik életüket pedig egykor virágzó közösséget alkottak az ország különböző helyőrségeiben. Nevelték gyermekeiket, őrizték a család melegét, akkor is, amikor férjeik hetekig távol voltak a családtól, amikor előmenetelük érdekében tanultak, költöztek, járták a magyar valóság rögös útjait s kezdték újjászervezni életüket az ország mindig más szegletében. Legtöbben nem dolgozhattak, mert se állás, se óvoda, se iskola nem volt, ahol kiskorú gyermekeiket biztonságban tudhatták. Vándorélet, de milyen élet volt az övék… A haza akkor ezt követelte tőlük. Mára nyugdíjasok lettek, megöregedtek, elvesztették férjeiket s választhattak a szinte semmi és az özvegyi nyugdíj között. A haza pedig mintha megfeledkezett volna róluk, karitatív szervezetekre bízva támogatásukat.
Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó – talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött valaki vár ránk.
- Ennek az útnak napjaink egyik zászlós hajója a Budapest Helyőrség Szociális Alapítvány, amely 1993 óta működik, alapítója pedig Kelemen István vezérőrnagy akkori helyőrségparancsnok volt – kezdte kérdéseinkre válaszát Szabó József nyugállományú ezredes, az alapítvány elnöke. Majd hozzátette: kezdetektől fogva az alapítvány célja az idősebb nyugdíjasok látogatása, ápolása, gondozása, a kapcsolattartás és az anyagi helyzetükön történő javítás volt. Mindemellett bekapcsolódott a tiszta, szép lakótelep mozgalomba is. Az alapítvány tevékenységéhez jelentős mértékben hozzájárult azoknak a személyeknek a munkája, akik a helyőrség-parancsnoksághoz alapvetően kötődtek, ugyanis a katonai szervezetben működött a szociális érdekvédelmi csoport, tagjai pedig a családlátogatásokat, a segítségre szorulók és a szponzorok felkutatását végezte. Jómagam 2005-ben kapcsolódtam az alapítvány munkájába, amikor jelentős mértékben csökkent a szponzorok, a rászorulók száma pedig emelkedett. Ebben a megváltozott helyzetben oda kellett figyelnünk a nyugdíjasok támogatására, hiszen meglehetősen régen mentek nyugállományba, ezért a nyugdíjuk összege alacsony volt. Sokan elhaltak, feleséget, gyermeket, rokont hagyva maguk után, akik még kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek. Mi sem maradtunk egyedül, ugyanis munkánkban folyamatosan rész vett a hadkiegészítő parancsnokság (jelenleg a toborzó és érdekvédelmi osztály), így az általuk megadott címek után korrekt tájékoztatást tudunk adni a nyugállományúak aktuális helyzetéről.
Szabó ezredes kiemelte, hogy kezdetben sok szponzora volt az alapítványnak több százezer forint folyt be számlájukra, ami sajnos az utóbbi években jelentősen több tízezer forintra csappant. A régiek közül már csak a Béres Alapítvány, a Natur Produkt Kft., a Nova Pactum Kft., a HM EI Rt., Rába-Jármű Kft., Gamma Műszaki Zrt. és a Signal Telefontechnikai Kft. nyújt termék és pénzbeli támogatást.
Az alapítvány elnöke azt is elmondta, hogy a karácsonyi segélyek és csomagosztást eddig minden évben megszervezték, sajnos az idén már csak a csomag akció lebonyolítására volt lehetőségük. Ebben a csapatmunkában az alapítvány mellett továbbra is részt vett a hadkiegészítő parancsnokság és a megszűnt szociális érdekvédelmi csoport helyett új segítőként bekapcsolódott a Harminckettesek Baráti Köre. Hangsúlyozta, hogy eredményes munkájukhoz tavaly is minden segítséget megkaptak Budapest helyőrség jelenlegi parancsnokától Kun Szabó István dandártábornoktól, és mint korábban az MH Budapesti Nyugállományúak Klubjától is. Ez utóbbiból kiemelte a nőtagozatot, az alapítványtól pedig Pataki József nyugállományú alezredes nevét, aki legalább húsz esztendeje szervezi és végzi a rászorulók támogatására irányuló munkát. Leszögezte, hogy a kevesebb lehetőség ellenére sem adták alább az igényességet, vagyis az egy főre jutó összeg továbbra is elérte a 15 ezer forintot, azonban a jóval korábbi 260 helyett már csak 40 csomag összeállítására telt. A csomagokba alapvető élelmiszerek, konzervek, kozmetikumok, vegyi cikkek, étel kiegészítők, gyógyszerek, vitaminok valamint más egyebek kerültek. De jutott hely a bornak és csokoládénak is.
Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradságot.
Vastagh László
Kép: Szabó Lajos törzszászlós
Akik életüket áldozták a hazáért...
Közös nemzeti öntudatunkhoz feltétlenül fontos, hogy ne felejtsük el azokat a katonáinkat, akik életüket áldozták a hazáért. Emlékük megőrzésében Önök is segíthetnek. Ezért jelenítettük meg honlapunkon a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó osztály felhívását.
Várjuk azok jelentkezését, akiknek hozzátartozója az első vagy a második világháborúban hősi halált halt és rendelkeznek az illetőről fényképpel. A részünkre eljuttatott portrékat a Hősök arcképcsarnoka felületen jelenítjük meg. Továbbá kérjük azok is keressenek meg minket, akik korabeli fotóval rendelkeznek hadisírokról vagy hősi emlékművekről.
Mivel honlapunk nem pusztán veszteségekkel kapcsolatos információkat kíván közölni, hanem szeretné bemutatni a fegyveres erők helytállását, vitézségét, továbbá a lehetőségekhez mérten az egyes alakulatok tevékenységét is, ezért várunk minden olyan korabeli dokumentumot, fényképet, egykorú naplót, vagy később készült visszaemlékezést, amely a magyar katonák, csendőrök, rendőrök s más egyenruházott testületek tagjainak az első vagy második világháborúban teljesített szolgálatára vonatkozik!
Elérhetőségünk: hadisir@hm.gov.hu